Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/html/hosok/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 75 sor).

Szerkesztés alatt


 

I. világháború

Az első világháború következtében elhunytak számára 1915. január 20-án avatták fel „a hatóságok és közönség, valamint a katonaság részvétele mellett” (A Város c. lap XII. évf. 2.) az 1849-es Honvédtemető kibővített területét a Csigedomb tömegsírja mellett. Az ettől az időponttól kezdve Hősök Temetőjének nevezett sírkertben a magaslat körül, annak főleg nyugati és északi oldalától kiindulva alakították ki a parcellákat, ahol egyes síros temetkezéseket végeztek.

A parcellákban nyugvókról ismeretlen időpontban készült nyilvántartó füzetek adnak eligazítást. A nyilvántartás soraiban a sírszám, az elhunyt vezetékneve, utána a temetés napja, majd a keresztnév, az eltemetett életkora és a csapattest azonosítója szerepel. A „szépírással”, folyamatos írásmóddal felvezetett füzetek minden bizonnyal utólagos tisztázatok. Annál inkább, mivel a táblák és azon belül a sorok és sírok emelkedő sorszáma nem követi a temetések időrendjét. Nem csak egy-egy közétemetés, akár eltérő évi dátuma jelzi ezt, hanem pl. az I. sz. táblában a sor/sírhely számok növekedése is esetenként éppen ellenkezője a temetés időrendjének. (Az első oldalon beírtak szerint az I. sz. parcellába az 1. sor első 3 sírhelyébe egészen későn, 1916. július 16-án, 17-én és 27-én temettek.) Valószínűsíthető, hogy a táblák számozása utólagos megállapítás szerint jött létre. A nyilvántartó füzetekben lévő névsorok készítési célja, de az eredeti adatforrás sem ismert. Feltételezhetően a városi temetőcsősz korabeli feljegyzésein alapulhatott, amelyek viszont nem maradtak az utókorra. A füzetek adatsorait a táblák (parcellák) emelkedő sorrendje szerint, azon belül a sorokat, és a sírokat is növekvő számsorrendben vették fel. Ezeket is figyelembe véve nagy valószínűséggel a parcellák végleges kialakulása után, talán a tömeges temetkezések befejeztével készíthették a füzetek adatsorait, amikor a végleges parcellaszámok és azokon belül a sor- és sírszámok jelenlegi rendszere létrejött.

A füzetek alapján a temetői parcellák számozása, azokon belül a sorok és a sírok rendje viszonylag jól követhető a helyszínen, miután a fejkövekre vésett és a listákban szereplő név zömmel egyező. Az esetenként eltérő adatok nagyobb részben elírásoknak látszanak. Ezeken túl több eset utal arra, hogy valószínűleg nem azonos forrásból dolgozott a temetői nyilvántartás készítője és a fejkövek feliratszerkesztője. Az eltérést az eltérő időpontok is okozhatták, mivel az eredeti fényképek tanúsága szerint a temetkezés a szokásos egyes temetés rendjét követte és a képeken még a hagyományosan felhantolt fejfás megjelölésű sírok látszanak. A későbbi fejkövek elkészítési, elhelyezési ideje nem ismert, és az azokon megjelenő nevek forrása sem azonosított.

A temetői kéziratos füzetekben lévő és a sírokon olvasható névadatokat összevetettük a honvédségi katonai nyilvántartásokkal, valamint a gépírásos, ún. „Nemzetőrjegyzék” névadataival, továbbá a háborús veszteséglistákkal, az ún. „KRAMERIUS” nyilvántartásaival. A névírások azonosságai, eltérései sok esetben egyértelműsítő eredményre vezettek, némelykor viszont megoldhatatlan problémákat mutattak. Egyes esetben még a fejkövek elhelyezkedése is kérdőjelessé vált.

A Hősök Temetőjében lévő sírokkal kapcsolatban is szembesülni kellett azzal a speciális helyzettel, amely Debrecenben az 1932-ben megnyílt Köztemető miatt alakult ki. Abban az évben, a zsidótemetőt kivéve valamennyi felekezeti temetőt bezárták. A felhagyott kegyeleti parkokban a 30 éves nyugalmi időt követő, esetenként már korábbi felszámolás csekély dokumentálás mellett, illetve nagyobb részben azok mellőzésével történt meg.

Az első világháború idejéből fennmaradt leírásokból és a fent is említett forrásokból ismert, hogy a város felekezeti temetőibe is nagy számban temettek katonákat az I. világháború során. Az általunk vizsgált veszteséglisták, továbbá Zoltai Lajosnak a katonai temetőkről készült kutatási jelentése szerint is kiterjedt katonai temetőrészek voltak pl. a Hatvan utcai református temetőben és a katolikus temetőben a Budai Ézsaiás utca felőli hátsó részen. Arról vannak források, hogy pl. a Hatvan utcai temetőben volt katonasírokat egészen a 2. világháborúig gondozták. (Sápi Lajos: Régi temetők Debrecenben. In. Hajdú-Bihar temetőművészete (főszerk.: Szőllősi Gyula) Debrecen, 1980. 180. p.) A későbbi exhumálásokról és újratemetésekről mindössze egy-két esetben tudunk, viszont több olyan fejkő is van a Hősök Temetőjében, amely eredetileg valamely felekezeti temetőben eltemetett katona nevét tartalmazza. Ezek miatt is, és a felekezeti temetőkbe eltemetett többi katona további sorsának feltárása érdekében is átfogó, és kiterjedt kutatásra lenne szükség.

A Hősök Temetője térképi kereső rendszerében elsődleges forrásként a helyszínen talált parcellajelölést és a fejkövek adatait vettük figyelembe. A köveken nem olvasható vagy hiányzó adatokat, a táblákon belül a sorok, és azon belül a sír azonosítását a temetőfüzetek adataival végeztük el. A térinformatikai lekérdezés találata a beazonosított sírhelyet mutatja meg, és közli a névnyilvántartás szerinti névformát, a fejkövön lévő nevet, és az esetlegesen más források adatait, továbbá – amennyiben van – az ott elhelyezett fejkő fényképét is.

A fejköveken olvasható nevek írásmódjában megfigyelhettük azt a korabeli magyarosító tendenciát, amely az idegen hangzású, többnyire nemzetiségi név leegyszerűsítéséhez, egyfajta magyarításához vezetett. A névre való kereséskor emiatt is, de a gyakori elírások miatt is célszerű viszonylag kis névtöredékre vizsgáltatni az adatbázist.

(A különböző katonai nyilvántartások adatait Csákvári Sándor dolgozta fel.)



Debreceni Képes Kalendárium cikke a temetőről A megtekintéshez kattintson a képre.







Hősök temetője temetőkönyv 1-11 tábla A megtekintéshez kattintson a képre.