Főoldal

A sírkert emberemlékezet óta temető. Az 1849. augusztus 2-i ’Debreceni csata’ után szükségtemetőként vették igénybe. Ettől az időtől „Muszka temető”, majd Honvédtemető néven ismerte a városi közvélemény.
A Nagy Háború kezdetétől Debrecen kórházaiban meghalt, különböző nemzetiségű katonákat előbb a város felekezeti temetői fogadták be. 1915. január 20-án nyitották meg számukra a Hősök temetőjével kibővült Honvédtemetőt.

Betemetések 1919-ben, sőt szórványosan a két háború közötti időben is voltak. A II. világháborúban ismét a helyi kórházakból, majd a hadifogolytáborból temettek ide elsősorban német és magyar katonákat.

A temetőben elhelyezett emlékművek és a központi helyre épített Mauzóleum a temetőben nyugvó, az 1848-49, 1914-18, és az 1939-45-ös háborúban hősi halált halt azonosított és ismeretlen katonáknak állítanak emléket.

Többszöri hozzátemetés, alakítás és részleges rekonstrukció után a Nagy Háború centenáriuma alkalmából a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmai és anyagi támogatásával újította fel a temetőt a Debreceni Militárium program részeként Debrecen városa 2017-18-ban, az Őrváros Közalapítvány koordinálásával.